"Kedves Aladár! Talán még nem tüntem el az emlékezetedből teljesen." kezdődik mai @ leveleim egyike. Bizony nem kevés idő telt el Zoltan Toth, az Egyesült Államokban élő horgász barátunk utolsó, Montanából küldött jelentkezése óta. Időközben költözködött, most Wisconsin államban él, dolgozik. Négy percre lakik a lazacos, pisztrángos Michigan tótól (Lake Michigan), "de az túl nagy víz és szinte mélytengeri horgászat. Én süllőzni szeretek egyedül" írja. A magányos süllőzésre pedig Kanadában, Ontarióban talált lehetőséget. Egy ilyen kiruccanásáról szóló beszámolóját adjuk szöveghűen közre, csupán az angol klaviaturán hiányzó ékezeteket igyekeztünk pótolni. Zoltán leveléből még egy idézet: "Mi ujsag az otthoni vizeken? Bizony egy jo karaszozas voros szarnyu keszegezes mar nagyon jol esne. Comporol nem is beszelve....."
Tisztelt Szerkesztőség!
Ontario a legsürűbben lakott (12 800 000 lakós) a kanadai provinciák közül. Területe 1 076 000 km2 Magyarországnál tízszer nagyobb terület. Nagyságrendben a 4. helyen all a provinciák között. Itt található Ottawa, a kanadai főváros és Torontó, a legnépesebb kanadai város. Érdemes megjegyezni, hogy a Hudson öböl is itt helyezkedik el, ami az Atlanti Oceánnal van kapcsolatban ebben a kontinens szívében talaható területen.
Engem lejobban a horgászat érdekelt és ellátogattam az észak nyugati részébe ennek a csábos videknek. A kiszemelt terulet egy 3 óras vezetesre volt északra a Minnesota (USA) állam határától A térképre nézve egyből feltünik a terület egyéni jellege. Megközelitőleg fele viz és tóvidék a szárazföld mellett. A horgászatra kivaló lehetőségek vannak az igények és egyéni lehetőségek szerint. Én családommal és egy barátommal látogattunk el Wisconsin államból a Wine Lake horgász tanyára. Wine Lake (Bor to) a nevét a borra emlékeztető víz szine után kapta. A tavak itt egy összefüggő hálozatot alkotnak minimális emberi jelenlét mellett. A tanyára egy 40 perces motor csónakos út után jutottunk be. Tőbb tipusú program közül lehet választani ha valaki ilyen jellegű vakációt tervez. Van “berepülős” horgász tanya ahová hydroplan viszi be a horgászokat és az viszonylag a költségesebb módja a horgászatnak. Ha vezető is benne van a horgász programban, akik többnyire helybeli indiánok, akkor könnyen 3000 $ fölött van az egy hetes túra ára. A mi programunk az egy csináld magad megoldás volt, ami csónakkal es szállassal járt, csupán viszont 550 $ volt személyenként egy hétre.
Mivel nem ismertem a területet, igy a vendéglátó tanácsait követve próbáltam eligazodni. Bizony nem egyszerű, mert szinte labirintust alkotnak a tavak és az összekötő vizi utak. Csukát mindenhol lehet fogni de süllőt és tavi pisztrángot meg kellett találni, ami a hely ismeretén mulott. A tanácsokat megfogadva a második napon fogtam meg az első süllőmet és azt kovetően szinte minden tiz percben volt kapásom A javaslatok alapján a süllőzésnek a tapogató mártogató módjat választottam. Ez azt jelentette esetemben, hogy miután megtalátam a “szakadokat” és a vizben lévő strukturákat kiismertem, a fenékre leengedett kis hallal csalizott ólmos horgot (jig angolul) lassan mozgattam, miközben a csónak sodrodott. Van egy kifejezés a viz mozgását illetően amit a süllő horgászok használnak és amit walleye chop -nak hívnak angolul. (Walleye süllő, chop vizmozgás.) Ez gyakorlatban enyhe, vagy kicsit erősebb hullamzást jelent a széljárástól függően. Ez kell és szinte elengedhetetlen a sikeres süllőzéshez. Talán süllős széljárásnak fordithatnám, némi rugalmasággal a fordításban. Én kezdő voltam ebben a módszerben de a könnyű szerelés és a terület halgazdagsága kivalló eredményeket adott. Ez a hal- gazdagság a szigorú méret korlatozásnak is köszönhető. mivel csak a 35 és 45 centi közötti süllőket lehetett megtartani. Napi 50 feletti fogás süllőből személyenként egy bottal nem volt ritkaság a hét alatt. Ebből napi kettő volt a megtartható süllők száma. Ezen kivul sikerült csukát és tavi pisztrángot is fogni, amit mind visszahelyeztem a tóba.
Kivánom minden kalandra vágyó magyar horgásznak, hogy sikerüljön eljutni erre a területre. (Informació az alábbi címen kapható: www.winelakecamp.com)
Üdvözlettel: Tóth Zoltán
Számomra teljességgel érthető Harka Tanár Úr öröme a nyúldomolykó védettsége okán, hiszen ez a faj nyerte el elsőként az „Év hala” címet 2010-ben. Bővebb ismeretanyag hiányában nem tudom megítélni, hogy ezen két történés – Év Hala cím 2010, védettség 2012 – ok, okozati kapcsolata mennyire erős. Abban viszont biztos vagyok, hogy a kapcsolat fennáll, létezik és még erősebben bízom az ilyen jellegű kapcsolatok további kiteljesedésének szükségességében. Ezért is 
589. Szomorú dolog ez, ha arra gondolok, hogy Magyarországon jelenleg hány „halas” ember van. Suszter maradjon a kaptafánál alapon a halas emberek közül én most csak a horgászokra fókuszálok. De sokszor sokan hivatkoznak arra, hogy csak a MOHOSZ-ban több mint 350.000 horgász van. No meg akik máshol vannak.. Ha csak minden századik pecás voksolna, az is már több mint 3.000! Persze ne varjunk mindent mi is a horgászok nyakába. Döntő többségük nem is hallott erről a „szavazásdiról”. Igaz, ezért részben szintén horgászok, kisebb, nagyobb beosztású horgászvezetők is felelősek a tájékoztatási csatornák eldugulása miatt. Ugyanakkor azt se kell elhallgatnunk, hogy a pecások bizonyos aránya akkor se szavazna, ha tudna róla. Mert nekik csak a megehető és uram bocsá’ a valami másra (leginkább persze pénzre) átváltható hal a fontos. Szomorú képet mutat be az egyik országos horgászújság legutóbbi száma az apró sügéreket nem vissza, hanem - mivel úgymond kártékonyak - a hátuk mögé dobáló horgászokról. (Sajnos jogilag őket is horgásznak kell tekinteni.) 
