"Egy mondatos szomorú hír" cimen írtunk a közelmúltban egy budatavai törpeharcsa fogásról és egyben felvetettük, hogy szívesen helyt adunk ez ügyben olvasói véleményeknek is. E témában érkezett szerkesztőségünkhöz Kovács Dániel levele. Ezt a véleményt nagy örömmel tesszük közzé, hiszen a sorok közül okosan süt ki a Balaton, a horgászat szeretete. A levélben a törpe mellett szó esik a busáról is, ami persze nem baj, mert ez a hal a másik gondja - a sok közül - a Balatont járó vizi embereknek, legyen az horgász vagy halász.
Tisztelt Szerkesztőség!
Bizony szomorúan mondom, hogy nem lepett meg a weblapon közzétett hír a törpeharcsa fogásról. Kisgyermek korom óta horgászom a Balatonban és a környező csatornákban. Tapasztalatom szerint 5-10 évvel ezelőtt szinte kizárólag csak ezekben a környező csatornákban találkoztunk velük, és fogtuk is őket szép számmal, de az öreg Tóban nem, vagy csak nagyon keveset. Viszont az utóbbi években már azt tapasztaltuk, hogy leginkább sülözés, -kősüllőzés közben egyre gyakoribb vendég, sokszor kellemetlenséget okozva a torkosságával, mert nem hagy időt a nemes halaknak a halszelet megtalálására. Mindezek mellett nem gondolom, hogy a helyzet - egyelőre!! - olyan vészes lenne, de azt mindenképpen, hogy mindannyiunk felelőssége, hogy számukat csökkentsük, kordában tartsuk. Húsa kiváló, szálkái a gerincén kívül nincsenek, szóval a konyhában is igen hasznos és finom eledelnek bizonyul. Sporthorgászként és természetbarátként ezt igen nehéz leírnom, de mindegyikünk érdeke és felelőssége, hogy a megfogott példányokat ne engedjük vissza, mert így más, nálánál sokkal fontosabb, értékesebb, nemesebb halak ivadékait fogja majd negyedelni, amely a Balaton ősállományának megingásához és fogyásához vezethet! De legalább ilyen - de véleményem szerint még sokkal nagyobb!! - odafigyeléssel kell kezelnünk a Balaton nemes halait, figyelvén, hogy a lehetö legkevesebb sérülést okozva, a lehetö leghamarabb visszakerüljenek a vízbe azok az egyedek, amelyeket nem kívánunk hazavinni. És tudom, hogy nem ez a legmegfelelőbb fórum, de azt is igencsak át kellene szerintem gondolni a horgásztársadalomnak, hogy mikor, milyen halat visz haza vagy enged el, gondolván arra, hogy valóban szükségünk van-e arra a halra vagy jobban tesszük, ha visszaadjuk nekik az életet! Legtöbbször sokkal szebb élmény átélni, hogy az éltető vízbe visszahelyezvén boldogan, a szemünkbe fröcskölve elúszik ez a gyönyörű teremtmény!!
Még egy mondat kiegészítésként. Tudom, hogy részben ez egy másik téma már, de kikívánkozik belőlem, hogy megemlítsem a hasonlóan elszaporodó busák kérdését. A busák sokasodása plankton evőként ugyan nem az ivadékokat fenyegeti, hanem a jelenlegi kiváló vízminőség jelentős megromlását, amelyet azt hiszem nem kell ecsetelnem, hogy micsoda csapás lenne! A busa esetében nehéz a helyzet, mert horoggal igen kis esélyünk van a megfogásukra, de ha mégis sikerülne, semmiképpen se engedjük vissza, nem egy csodás tó tönkremeneteléről tudunk a busák miatt, szóval felvenni a harcot ellenük is létszükség!
Remélem, hogy közös erővel, együttműködéssel jelentős eredményeket érhetünk el, és további sok szép horgász- és egyéb élményt élvezhetünk még ezen csodálatos tó által!
További jó munkát, sok szép horgászkalandot kívánok mindnyájuknak!
Üdvözlettel: Kovács Dániel
