Magáról a vitázásról is érdekes tanulságokkal szolgált a honlapunkon év elején indított "süllő vita". A legmeglepőbb talán az volt, hogy a szerkesztők szándéka és ennek konkrét kinyilvánítása ellenére többen úgy tekintették a vitaindítókban elhangzottakat mint egy kész, kiforrott és egy az egyben bevezetésre javasolt elképzelést. Lehet, hogy ez motiválta egyes hozzászólások igencsak summás megállapításait? Vagy csak elszoktunk a tényleges vitáktól?

A hozzászólás március 27-én érkezett, technikai okokból késett a megjelentetése

A Süllők horgászati módszeréhez a következőt szeretném elmondani. Az országos horgászrend rendelkezik (legalábbis ott találtam meg) a következőkről: "A fajlagos halfogási tilalom idején olyan horgászmódszert kell választani, mellyel elkerülhető az éppen tilalom alatt álló, ívó halak megfogása." Sajnos a tavalyi esztendő folyamán tapasztalnunk kellett hogy egyes, magukat C&R horgásznak nevezők április hónapban (csuka tilalmi idő lejárta) előszeretettel, gumihalaznak, woblereznek, villantóznak olyan helyen ahol nem csukák, hanem a fészküket védő Sűllők jönnek "rendesen"! El nem viszik, meg nem tartják, viszont percekig egyik kézben nyomorgatván fotózzák zsákmányukat, majd visszadobják. Milyen sokkot kap a szerencsétlen, amúgy is "feszűlt" Süllő, milyenek a túlélési esélyei a sérült nyálkahártyával, nyomorgatott belső szerveivel? Két három nap múltán a Sűllők tetemei a víz felszínén lebegtek, majd a partmentén a potya prédára leső macskák és madarak táplálékává váltak. 

Megkérdeném mennyire "szabályos", etikus ezen horgászati mód, ezen cselekedet az adott tilalmi időben a tilalom alatt álló Sűllők tekintetében?

Jövő héten Április!

Köszönettel: Farkas József

Farkas József, horgász

A 35cm méretet eltalált korlátnak tartom, a kisebb mérettel  /30cm/ nem az a baj, hogy egy sérültet eltesz a horgász vagy nem, hanem hogy az arra járó többnyire rajban úszó halakra nyeletős módszerrel „ráhorgászik/ráhorgásznak” e? A  pergetve gumival akasztott süllők nagyon-nagyrészt túlélik az akciót-tapasztalatom szerint- ezért ezt a módszert nem támadni de támogatni kellene, nem hiszek a késleltetve megdöglött  vizaalatti  elhullásban, halak szenvedésében. A pergetés igazi sport, űzzük minél többen.  Inkább elgondolkoztató hogy lehetne a giliszta /kishal nyeletéssel végzett tömegmészárlásnak véget vetni. Sok horgászt láttam a körülötte tucatszámra hassal felfelé döglődő kisméretü kövesekkel körbevéve, makacsul keresgélve az eltehető méretet. Össze kéne fogni és kiközösíteni az ilyen horgászt, ha már szabályt hozni erre nem tudunk. Egyesek ugy védekeznek a döglődőre mutogatva:” majd feléled”

A nyeletésről: amikor az ember olyan helyen horgászik , ahol „jó” süllőre számíthat és naponta kap egy két kapást, nem elvárható hogy elsiesse a bevágást. Azt gondolom a nagyméretű egyes horog használatánál van a legjobb esélyünk a sérülés minimalizálására az esetleges visszadobásnál, bár ennél a módszernél arra kéne törekedni, hogy amit kifogtunk azt együk meg, tegyük  el.

 Molnár Balázs, tihanyi horgász

Bátran vitázni, bátran érvelni ez a divatos manapság. Felületes, alkalmi  megfigyeléseket  általános igazságként bemutatni. Tényleg ez kell ide?  Relativizálni a  helytelent, kitüntetni a  gátlástalant, és elítélni a szabályokat betartani akarókat? Biztosan ez a megoldás?

Határtalan önbizalommal cáfolják itt többen, amit a régi és új szakirodalom mindig is tényként kezelt.  Szájtátva nézem a leírt következtetéseket és főleg az azok mögül átsejlő leplezett érdekeket. De ugyan hová juthat  a hazai horgászsport, ha ezekben a vitathatatlan trivialitásokban sem tud megegyezni  a tisztelt jelenlévő szakértő  elit?

A süllő nagyon érzékeny, rendkívül könnyen elpusztuló halfaj, amely nagyon nem bírja a horog okozta sérüléseket és a C&R eseményeket sem. Pont. Ezeket a tényeket talán nem is szabadna megkérdőjelezni. Ez minden komoly hazai és híresebb  nemzetközi halászati szakértő számára tény. Kivétel itthon, nálunk, Magyarországon. Mi  itt láthatólag ebben sem tudunk megegyezni. Ugyan, milyen bajt okozhatna, ha egybehangzóan le merné itt mindenki szögezni, és innen indulhatna a további útkeresés?

Hiszen itt büszkén ki merik jelenteni, hogy egyetlen nap alatt 140-nél is több süllőt voltak képesek pár órai horgászattal kipiszkálni nagyszerű sportteljesítményük során.

Tetszik a módszer! Tehát előbb fel kell hozni egy bátor példát.  Bemutatni egy jó nagy számmal leírható  halfogás  – tehát reprezentatívnak tűnő - teljesen gátlástalan esetét, majd hasonlóképpen tudománytalan újabb megfigyeléssel eljutni az abszolút logikátlan következtetéshez, miszerint a süllők kiválóan bírják a horgászati eseményeket. Így már kész is a recept, hogyan igazoljuk az igazolhatatlan cselekményünket, a gátlástalanságot, és egy csapással bizonyítva láttatni a süllők kiváló túlélőképességét is. Bravó!  Az  persze  jót tesz, ha egy-két barátunk is lelkesen megismétli hasonlóan bizonytalan, de híres helyszíneket megidézve, egyre nagyobb, bár valós számokat említve, - ügyelve, a levonandó következtetés ugyan az legyen. Olyan egyszerűen hétköznapian hihetőnek kell lennie a sztorinak, és máris szinte mindenki  elhiszi.(?) (Érdemes tényleg  kizárólag  arra építeni, hogy itt senki sem tudja, hogy az elpusztult  süllők  csak a legritkább esetekben emelkednek a felszínre döglötten?)

Értem én, hogy nincs más választás ezekben a nehéz időkben. Hiszen, ha ez nem sikerülne, akkor más halfajok vonatkozásában is jogos lehetne a dilemma. Amely vita percek alatt eljuttathat minket egy kínos kérdéshez, amit nagyon nem szeretnénk. Akkor ugyanis meg kellene kérdeznünk, hogy jó irány- e a korlátozás nélküli teljes C&R, meg a fogási kvóta ? De, jajj!  Az nem csak a Balatonon kezd elhatalmasodni, hanem országosan. Látható ugyanis, hogy  a  kvóta rendszer és  rég megszokottnál sokkal szigorúbb fogási limitek is nagy  valószínűséggel  inkább  az „okos”  fogási napló bejegyzések  irányába  és/ vagy  a kötelezően elvárt C&R elvek irányába tolja a horgászokat, mint sem újabb területi  jegyvásárláshoz. Biztosan ez a legjobb megoldás, ha  a süllőkért  valóban aggódunk?

Gyorsan ide kell írnom csupa nagy betűkkel, hogy teljesen jogosnak, jónak tartom pl. a balatoni fogási kvóta rendszerét. Ellenben nem tartom elképzelhetőnek  az  önkéntes  C&R  viselkedéssel  annak összekombinálását  szabályozatlanul .

Egyébként  nagyon örülök, amiket leírt itt valaki.  Mert a szívemből szól, amikor a "mértékletesség" szót használja. Igen, szerintem is ez a legnagyobb lényeg. Nagyobb, fontosabb lényeg, mint maga a C&R, és többet ér, mint bármilyen kvótarendszer! Mert a C&R  minden erényét azonnal elveszti, amint elfelejt tudomást venni az önmegtartóztatásról, a mértékletességről. Pont ide szeretnék kilyukadni. Mert azt látom, hogy a hazai C&R nem kíván önmagának korlátokat állítani! A szabályalkotók, a vízgazdák is nagyvonalúan elmulasztják ezt megtenni. Persze. Mi mást tehetnének ezekben a kvótarendszeres  süllőkért aggódó időkben? Aggódunk a  kötelezően elvárt, méreten aluliságuk okán visszadobandó  süllők egészségéért, túléléséért, de azonnal nem aggódunk értük, amint azokat önkéntes C&R lelkületű horgászbarátaink  akasztgatják halomra. Biztos rendben van ez  így?

Nem kellene esetleg így 30 év késéssel megvitatnunk, hogy lehetséges-e a C&R horgászatot szabályozatlanul hagyni? Mert, ha a süllő legkisebb kifogható mérete valóban fontos kérdés az elvárt kötelező C&R részeként, akkor a teljes önkéntes C&R süllőfogásai esetében sem elkerülhető a probléma! Lehetséges egyáltalán egy, a fentiek okán is egyre növekvő létszámú  csoportot úgy ráengedni a vizeinkre, hogy csak kizárólag e csoport tagjainak pillanatnyi kénye kedve szab határt annak, hogy mennyi és mekkora süllőt, vagy bármit akaszt meg és dob vissza? Legyen az éppen süllő, vagy kősüllő? Kicsi, vagy netán megtartható méret?

Nem azt kellene megkérdezni magunktól és megvitatni, hogy egyáltalán szabályozható-e a C&R? Szerintem  sajnos nem szabályozható! Nem csak azért nem, mert nehéz ellenőrizni, szinte lehetetlen, hiszen visszadobja azt, ami által a legegyszerűbben kontrolálható lenne. Nincs nála hal! Pedig 140-et kifogott. Bocsánat, nem kifogott, megfogott. (Mert most itt a relatívizmusban a kifogott az nem kifogott, mert vissza lett dobva.) Hanem ugyan azért nem szabályozható, mint  amiért  az sincs szabályozva a Büntető Törvénykönyvben, hogy hányszor lehet  büntetlenül  - mondjuk -  pofon vágni  ököllel a szomszédunkat  szórakozásból. Mert nyilvánvalóan nullaszor lehet.

És ebből következőleg már jön is egy újabb, nagyon gonosz kérdés. Miszerint, ha igaz az a mondat, hogy a teljes önkéntes C&R nem szabályozható , akkor vajon van-e más megoldás, mint az önkéntes  C&R cselekmények betiltása? - ahogyan azt  pl. a német törvényhozók is  kénytelen megtették, biztosan nem meggondolatlanul!! (Persze ott nekik könnyű volt, mert ott 1980-ban nem volt relativizmus.)

Adódik hát a kérdés: Elvárható egyáltalán, hogy az önkéntes teljes  C&R elveket valló csoportok önmagukat  megtisztítják nem önmegtartóztató elveiktől, cselekedeteiktől?  Ugyanígy a C&Kill horgászoknak is önmagukat kellene tudni megtisztítani  nem  mértékletes  tetteiktől?!! Mondjuk minimum a kisméretű  mesterséges, vagy természetes csalikkal nagy valószínűséggel mélyre nyelést okozó módszereiktől?

Ez utóbbi ugyanúgy utópisztikus gondolatnak látszik az elmúlt 20 év tükrében, mint az előbbi. Csakhogy, míg  a C&kill csoport tagjainak jelentős  önmegtartóztató szabályt kell betartania, hogy magát szabálykövető, becsületes horgásznak mondhassa, addig a C&R horgásznak látszólag minden gátlástalansága sem okoz lelkiismeret furdalást. Egyszerűen azért,  mert elhitte magának  - és ebben sokan meg is erősítették (itt is !), - hogy amit tesz, azzal nem okoz kárt. Pedig de! Nagyon is sokrétű kárt okoz! Persze nyilvánvalóan  némi hasznot is hajt.  Már amennyiben  haszonnak nevezhető  az  amikor egy  süllő netán többször is megélheti a kifárasztása élményét, és a túlélésért vívott szerény esélyekkel kecsegtető magányos harcát a mélyben.

 És így lejutottunk a kártétel témához. 

Abban az esetben, ha szakértőként ki mertük jelenteni, hogy a süllők nem is olyan félteni való állatok, hiszen röhögve bírja a kihorgászást akár többször is, akkor  NE játsszuk el a „süllőkért  nagyon aggódunk” című  több felvonásost.  Ha azt állítjuk, hogy a C&R horgász nem káros a süllőkre, a természetre, a vizek halállományára, viszont  a C&kill horgász baromira kártékony, - akkor  szerintem nagy a baj. Ugyanis a süllőkért nem aggódó kisebbik csoport  önmagát nem károssá nyilvánítása okán  eséllyel elnyomhatja, akár betilthatja a nagyobbik csoport tevékenységét, szokásait annak károssá nyilvánítottsága okán. És máris egyetlen "etikus" lényként tetszeleghet a vizek partján horgászbotjával a kezében. Belátható azonban, hogy ezzel azonnal el is érné, hogy a komplett szabadidős horgászat elvesztené létjogosultságát, felszámolódna, és önmaga is C&R elveivel együtt percek alatt tűnne el. Nyilván ki másnak átengedve a  vizek használatát, mint – a halászatnak!       

Miért? 

Mert itt Európa közepén a modern világ nem engedné meg pusztán az öncélú örömszerzése okán működni, más fejlett gerinces lényeknek korlátlan mennyiségben fájdalmat, szenvedést okozó ténykedését fenntartani egy elfogadható jelentős ok nélkül.  (Ahogyan Zákonyi úr kiválóan meg is pendítette ezt az érzékeny témát.)

Sokan kétkedve olvasnak erre-arra olyan felmérésekről, hogy Európában is milyen sokan szeretnék betiltani a horgászatot. Igen, én is olvastam ilyen publikációkat. Sőt! Ha hinni lehet az európai közvélemény kutatásoknak,  a horgászatot eleve egy kegyetlen  szabadidős elfoglaltságnak tartják már régóta.  Évről - évre egyre többen!! A C&R  alapú horgászat öncélú  élvezkedését azonban  eleve  elfogadhatatlannak!! Tehát, egy olyan ország horgász etikája, amely étkezési okból megengedi a halak kifogását az elfogadhatóbb számára, mint egy olyan, amelyik pusztán szórakozása okán osztja a fájdalmat és az esetleges  pusztulást ellenőrizhetetlen mennyiségben.

Hogyan lehetne ezt megbeszélni mindenkivel? Hát úgy biztosan nem, ha minden érintett szándékosan - pillanatnyi érdekei miatt  - kerüli ezeket a nehéz gondolatokat, mint macska a forró kását. Az eretnek gondolatokat feszegetőket meg kikiáltja a horgászat közellenségévé, a süllőket szívós halakká, a szabályozatlan teljes és önkéntes C&R cselekményeket pedig az elvárandó célként.

Tényleg csak a süllő méretéért  kell  aggódnunk?

 Rendetzky János közhorgász,   Tihany 

Örömmel olvastam a hozzászólásokat Dr. Táncsics Aladár elnök úr vitaindító írásához.
Még jobban örültem volna, ha a balatoni süllő védelmét nem a fogási módszerek feletti vitával, a méretkorlátozás alsó vagy felső határával kezdjük. Örültem volna ha arról olvasok, hogy a halászati jog gyakorlója vajon megtesz e mindent annak érdekében, hogy ez a csodálatos hal, amely még képes természetes körülmények között szaporodni a Balatonban, sőt a Kis-Balatonban, elég lehetőséget kapjon a szaporodásra? Elég lehet e a jelenlegi süllőállománynak a kihelyezett borókafészkek mennyisége, nem lenne e szükség a keszthelyi öbölben az eliszapolódott akadók kibontására? ( Csicsergő, Hegyeskő ) 

Nem ismerem a középső és a keleti medence helyzetét ez ügyben, de örülnék neki, ha egy felmérés tiszta képet adna ezekről is. Amikor a halászok arra hivatkoztak, hogy a part melletti elpusztult nád és káka gyökereire ívik a süllő, és e miatt nem engedték a csónakos horgászatot áprilisban a part mellett sem, óhatatlanul eszembe jutott, hogy talán nem jószántából választ ilyen furcsa helyeket az ívásához a Balaton legnemesebb hala!

A másik téma a kikelt és felnevelkedett süllőivadék helyzete a Kis-balatonban. Nem sok publikációt olvastam az utóbbi években a Balaton " halbölcsőjéről ". Miután zsilipekkel sikeresen elvágtuk a keszthelyi öböl balinjainak szaporodási útját a Zalaapáti Zala szakaszra, a balin kétségbeesetten kereste a lehetőséget az ívásra, amit hellyel közzel meg is talált. Így van ez a süllővel is. Halaink hihetetlen alkalmazkodásának bizonyítéka az, hogy ez a kényesnek mondott hal, ívik, szaporodik sőt növekszik ebben a pocsolyában. Már 10 évvel ezelőtt láttam 7-8 Kg-os fogasokat, amik a Kis-Balatonról származtak.

2013 őszén a Kis-Balatonból hihetetlen mennyiségű egy és kétnyaras süllő jutott fel a Zala folyóba, és esett áldozatul a gumihallal horgászó C&R-es sporiknak. A haldokló ivadékot a túlélőkkel együtt rengeteg kormorán dézsmálta Zalavár és Zalaapáti között heteken keresztül! Érdekelne, hogy ez az ismétlődő történet eljutott e már a döntéshozókig? Készült e esetleg intézkedési terv az ivadék mentésére, és áthelyezésére a Balatonba?
Becslésem szerint több tízezer süllőivadék pusztult el azon a télen, lehet, hogy ez nem hiányzik senkinek? 

  Kocsis Miklós,  Keszthely

 A hozzászólás megjelentetésekor Kocsis Miklós úrat "átkereszteltük" Mihályra.
 A hibánkért szíves elnézést kérünk, a keresztnevet javítottuk.
Szerkesztőség
 2015.03.12.