"Szösszenetek a balatoni horgász csónakkikötőkkel kapcsolatban."

Tisztelt Szerkesztőség!

Tisztelt Olvasó!

Sajnálatos tény, hogy az utóbbi időszakban egyre több támadást, vádaskodást kell eltűrnie Hazánk egyik legnagyobb civil szervezetének, a horgászok népes táborának. Ezek a támadások számomra érthetetlen módon arra irányulnak, hogy a természet, a hal szeretetétől és a horgászsporttól „megfertőzött” mintegy 400 ezer horgász mindennapjait megkeserítsék, a sportág gyakorlása helyett tilalomfákat felállítva mérgezzék a horgász közvéleményt. Akik ezt teszik nem számolnak azzal, hogy szép hazánkban a horgászat által valamilyen formában kapcsolatba kerültek száma lényegesen meghaladja az 1 millió főt. Azt sem árt tudni, hogy erre a népes táborra építve kialakult egy meghatározó iparág és kereskedelem is. Nem ismerem a konkrét adatokat, de nem járhatok messze az igazságtól, ha kijelentem : a horgászsport a hobbi iparágak húzó ágazata. Hiszen gondoljunk bele, hogy a horgász a horgászati felszerelések, a sportruházat, a vízijárművek stb. „ fogyasztója” – szenvedélyével egy jelentős gazdasági ágazatot tart fenn. Ha még azt is hozzáteszem, hogy a halászati szektor által előállított halmennyiség több mint felének felvevője, akkor bezárul a kör. A horgásztábor – éppen úgy mint más civil szervezetek sokféle emberből áll. A különbözőség az élet minden területén megmutatkozik náluk ( életkor, életmód, anyagi helyzet, a horgászat gyakorlásának módja stb.) Egy dologban viszont megegyeznek. Kedvelt sportjukért komoly anyagi és egyéb áldozatok hozatalára is hajlandók. Ezt nem kívánom kibontani csupán utalok rá: horgászversenyek, halfőző versenyek, horgásztó építés – üzemeltetés, halnevelés stb. stb.

Ezen elmefuttatást mindössze azért tettem, hogy egyes személyeket és az általuk képviselt szervezetek irányítóinak figyelmét felhívjam arra, hogy ez a tábor nem érdemli meg – és talán nem is fogja eltűrni, hogy napról napra a legkülönbözőbb támadások érjék.

Az utóbbi időszakban a balatoni horgászokra „hegyeződött ki” ismét a támadás. Vélemény nyilvánításom szempontjából lényegtelen, hogy kitől, mely szervezettől indult el – ami viszont fontos: egy jelentős réteget érint. Még igazán nem is tudtuk kiélvezni azt a szerencsés szemléletváltozás adta helyzetet, hogy a Balaton elsődleges funkciója a halászati ágazat szintjén a horgászaté lett. Mondhatni fél évszázados harcunk eredményeként végre egyenrangú partnerként szerepelhetünk a halászati ágazattal a döntéshozók döntéseiben. Ugyanakkor a másik oldalon azt kell elszenvednünk, hogy a horgász az állami és halászati jogosítások birtokában is egyre veszélyeztetettebb helyzetbe kerül, ha tevékenységét gyakorolni kívánja.

Most csak egy dologról szeretnék részletesebben szólni – és ez a horgászati tevékenységhez jutás.

Szinte nincs olyan fórum, hogy a horgászok ne vetnék fel, hogy a Balaton partján már alig találnak lehetőséget a horgászatra, mert egyre szűkülő partszakasszal kell számolniuk. A bomba igazából ősszel robbant. A média egy jelentős szervezet álláspontját közzé téve arról szólt, hogy a Balatonon gomba módra szaporodtak el az engedély nélkül létesített csónakkikötők, amelyek felszámolására haladéktalanul intézkedést tesznek. . .

Ha valaki a nem érintetteken kívül meghallgatta a nyilatkozatokat talán igazat is adott a hivatalos szerveknek: valóban ezt az áldatlan állapotot fel kell számolni!!

Csak hát a valóság sohasem ilyen sarkos és egyértelmű, mint az esetünkből is ki fog világosodni.

A horgász csónakkikötők áldatlan helyzete az észak- és nyugat-balatoni térséget érinti súlyozottan. Ez az állapot mintegy 50 éve tart, amikor a horgászok figyelme tömegesen irányult a Balaton felé. A rohamosan gyarapodó horgász egyesületek működési életteret keresve maguknak, az adott időszak törvényi szabályozása keretei között a Balaton partján olyan helyekre települtek be, ahol ( túlnyomórészt állami tulajdonú területeken ) csónakkikötőket létesítettek. Ezen kikötők nem illegálisan, hanem hatósági engedéllyel létesültek. Csaknem egybeesik ezzel a „mozgalommal” az a tény, hogy a Balaton partján számos Balaton parti település területrendezést hajtott létre és a Balaton partján a tömeges túrizmus ellátására a megépítendő kempingek részére jelentős területeket adott át. A harmadik nagy „támadás” a Balaton partján a civil szférától jött. A parti tulajdonosok ( őslakosok ) nagy része úgy gondolta, hogy anyagi helyzetét fellendítheti, ha az egyébként gazdasági értékkel nem bíró parti ingatlanait értékesíti. Ennek következtében a Balaton partján privát kolóniák jöttek létre. Az új tulajdonosok természetesen nem legeltetni akartak a gyep nyilvántartású birtokaikon, hanem családi házakat, nyaralókat építeni és élvezni a Balaton adta nyári örömöket.

A kempingek építése strandi területeket igényelt és a hatósági engedélyek szentesítették a nád kitermelését, az iszapos területek kotrását és lehomokozását. Az ingatlanaikat felépített tulajdonosoknak rá kellett döbbenniük, hogy mit sem ér a Balaton parti ingatlanuk, ha nem tudnak a nyílt Balatonhoz jutni. Kérelmekkel ostromolták a Hatóságot és elérték ( az 1970-es 80-as évekről van szó ), hogy határozatba került: minden Balaton parti tulajdonos jogosult a tulajdona alatti állami területen át a Balatonra kijárót építeni. Ebben az időszakban tehát a kijárók, csónakkikötők létesítése ( legalább is túlnyomó többségük ) legálisan történt.

A ’80-as évek végén valóban egy átláthatatlan, a Balaton vízminőségét veszélyeztető, szemnek sem kellemes helyzet alakult ki. Ismét hangsúlyozni kell : HATÓSÁGI ASSZISZTENCIÁVAL, amelyet az akkori törvények legalizáltak.

Az 1980-as évek végén – amire bizonyára nagyos sokan emlékezünk – robbant a bomba. A Balaton vízminősége kritikusan leromlott. A vízi élőlények legjelesebbül a halak élete veszélybe került. Nem lennék igazságos, ha ezt a helyzetet csak ennek tulajdonítanám. Ez az időszak, amikor a Balaton a nyári időszakba „fullon járt” a víztisztítás meg gyermekcipőben ( vagy abban sem ). Ekkorra nőtt meg a busatömeg olyan mértékűvé, amely a vízi világ minden más szereplőjét veszélybe sorolta.

Ebben az időszakban kezdődött el a kiút keresése: hogyan lehet megszabadítani a Balatont a túlterheléstől ? Sok és okos döntés született. Ebből talán a leghatékonyabb a szennyvízrendszer csatornahálózatának kiépítése, a tisztított szennyvíz Balatontól elterelése volt. Visszatekintve is úgy látszik ez volt a legjelentősebb intézkedés és hatása napjainkban mutatkozik meg igazán.

Ezen intézkedéssel egy időben a vízügyi szervek keresték azokat a direkt szennyezőket, akiket ki kell iktatni. A hatás nem maradt el. A kempingek számára a szennyvíztisztítás kötelme előírásra került, valamint megkezdődött a csónakkikötők felmérése és szennyező voltuk feltárása. Ha eddig anonim maradtam teszem ezt továbbra is. A KDT Vízügyi Igazgatóság Hatósági Osztálya közreműködésünkkel (MOHOSz Veszprém Megyei Intézőbizottsága) felmérte a hozzá  tartozó észak - balatoni kikötők helyzetét és egy előremutató megegyezéssel elfogadta azt a tervezetet, amelyet balatoni tagegyesületeinkkel egyeztetve előterjesztettünk. Ez alapján a KDT VIZIG elfogadta azt az elvet, hogy a horgászok számára biztosítani kell a csónakos horgászat lehetőségét is – ezért meghatározott ütemterv szerint a közösségi kikötőket megépítve, a horgász szervezeteknek el kell érniük, hogy az egyéni ( engedély nélküli ) kikötők megszűnjenek és a horgászok a közösségi kikötőkbe soroljanak be. A megállapodás végrehajtása a kiadott engedélyezési tervek alapján megkezdődött ( 1988-ban ) a túlnyomórészt hullámzásmentes kikötők létesítésével. A hatósági engedélyek ekkor nem megalománikus elképzeléseket céloztak. A fő szempont a nádvagyon védelme, az ellenőrizhetőség, a környezetszennyezés kiszűrése volt. Ebben az időszakban került kivitelezésre Balatonakarattya, Balatonkenese, a Veszprémi Elektromos HE. Alsóörsi, a Veszprémvidéki HE. Nyárfás horgásztanyája és a Balatonakali HE. –ek hullámzásmentes kikötőinek megépítése. Hogy mi történt ez után? Azt lehet mondani a RENDSZERVÁLTÁS és az 1990-es évek pangó hatósági tevékenysége. Erre nem tellett az illetékesek figyelméből.

Az újkori történet már lényegesen rövidebb. A törvényekkel alaposan körülbástyázott vítz – és természetvédelem immár többször nekifutott az ügy felgöngyölítésének. Most ott tartunk, ha valamely elkeseredett horgász egyesület arra adja a fejét, hogy csónakkikötőt építsen ( mert erre is volt példa az eltelt időszakban ) – az jól gondolja meg mibe vágja fejszéjét!! Először is a törvényalkotók minden kis ( 50 – 100 csónakállású ) kikötőt egyfajta potenciális objektumnak tekintenek, amelyet ugyanazon törvényességgel kell megépíteni, mint mondjuk a BAHART közforgalmi kikötőjét. De tovább megyek: biztonságosabb kell legyen, mint pl. az Adrián megépített motoros kishajók kikötői, amelyek aztán ki vannak téve az időjárás viszontagságainak. Néhány egyesületi vezetés és tagsága ennek ellenére még ilyen feltételekkel is vállalkozna kikötő létesítésére és működtetésére, ha nem kerülne a bekerülés költsége csónakhelyenként cca. 500 ezer forinttól 1,5 millió forintba. Egy alkalommal, a Balatoni Fejlesztési Tanács 40 millió forintot tervezett csónakkikötő építésének támogatására – ezt az összeget alig sikerült elkölteni, mert mindössze 2 közösség pályázhatott érvényes létesítési engedély birtokában.

Az eddigiekből tehát az következik, hogy egyesek ( közöttük nem kevés a „megvezetett” törvényalkotó is ) – azt szeretnék, ha a Balaton Hazánk gyöngyszemeként a horgász- vitorlás sport – és talán a közhajózás visszafejlesztésével a vad természet egyetlen Európában fellelhető objektuma lenne. Ha ez nem így van, akkor minek tulajdonítható, hogy mind a mai napig csak felmérések, tiltások és fenyegetések vannak e területen. Az is méltán elgondolkodtató, hogy egyes törvényalkalmazók szerint a Balaton vízfelületének használatáért a használók fizessenek bérleti díjat. No de mennyit? A kiadott tervezet szerint 10 évi bérleti díjjal már az adott területet mindenestől meg lehetne venni! A is a viccek kategóriájába tartozik, hogy egy kis – nem tőkeerős egyesület tagsága a bérleti díj fizetése mellett akkumuláljon olyan tartalékot, amely alkalmas arra, hogy a 10 – 15 év múlva intézkedő hatóság döntése alapján elvett területet rekultiválja? Csak nagyon csendesen kérdezem: kis Hazánkban hemzsegnek a multimilliomosok? Vagy a horgászsport ezen túl csak a kiváltságosok sportja lesz? Nincsenek illúzióim a tekintetben, hogy 10 év múlva a Balaton partjára leülni csak azok tudnak, akik az akkori hotelek, welness- szállók vendégei lesznek.

Kérjük az illetékeseket, hogy e tiborci panaszt megismerve végre intézkedjenek abban, hogy a horgászat és horgászturizmus kérdései e vetületből is megtárgyalásra kerüljenek. Hogy kiket érint ez a várható rendezés? A Balatonon évente több százezer horgász próbál szerencsét. Ha a heti- és napijegyesek ( tehát a horgászturisták ) kiváltott jegyeit évesre átszámítjuk, akkor több- mint 40 ezer horgászt és családjaikat érinti ez az áldatlan helyzet, amely mindenképpen átgondolást és intézkedést követel.

Rajnai Árpád
 

„A cikk írója 1977–2010 között ˙(néhány év kihagyással) a MOHOSz Veszprém Megyei Intézőbizottságának titkára, majd a Horgász Egyesületek Veszprém Megyei Szövetsége és a jogutód Bakony- Balaton Horgász Szövetség ügyvezető elnöke volt. A fentebb leírt problémákkal kénytelen volt foglalkozni. Sajnos nem ért el jelentős eredményt ezen a téren. R.Á.”

 

Szerkesztési elveinknek megfelelően Rajnai Árpád írását természetesen moderálás nélkül adjuk közre. A cikkhez – mint ahogy más kérdésekben sem - nem nyitunk nyílt, anonim fórumozási lehetőséget. Ugyanakkor érdeklődéssel várjuk a téma szakembereinek, a téma ismerőinek, az érintett horgász közösségek és horgászok, a vízen járó emberek véleményét a Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse. címen.

Érdeklődésünk több mint a természetes kíváncsiság a leírtakkal kapcsolatban, mivel a balatoni csónakkikötők, csónak menhelyek akkut problémája a rendezésre váró balatoni gondok előkelő, megkerülhetetlen és a Balaton jövőjét erősen befolyásoló tényezője.

Ellenkező kikötés hiányában az így beérkező véleményeket itt, a „Tisztelt Szerkesztőség” rovatban közzétesszük.

Szerkesztőség