Ebben a rovatban eddig a Szerkesztőségbe beküldött írások szerepeltek. Ez alkalommal fordítva, a Szerkesztő(ség) véleményét adjuk közre.

Tisztelt Olvasó!
 

Védettséget kapott a nyúldomolykó. Erről és  a további hasonló rendelkezésekről szóló miniszteri rendeletben foglaltakról  [100/2012 (IX.28.) VM. rendelet] részletesen hol olvashatnánk máshol mint a Haltani Társaság honlapján.  Az már Harka Ákos Tanár Úr szeretetre méltó ügybuzgalma, hogy minderről külön körlevélben is tájékoztatta  a halas/horgász szervezeteket. 

Számomra teljességgel érthető Harka Tanár Úr öröme  a nyúldomolykó védettsége okán, hiszen ez a faj nyerte el elsőként az „Év hala” címet 2010-ben. Bővebb ismeretanyag hiányában nem tudom megítélni, hogy ezen két történés – Év Hala cím 2010, védettség 2012 – ok, okozati kapcsolata mennyire erős. Abban viszont biztos vagyok, hogy a kapcsolat fennáll, létezik és még erősebben bízom az ilyen jellegű kapcsolatok további kiteljesedésének szükségességében. Ezért is állt szerkesztőségünk az Év Hala projekt támogatói közé. 

Fentiek feletti lelkesedésemben nyomban átlátogattam a Haltani Társaság oldalára. Örömmel nyugtáztam, hogy teszt jellegű  újabb voksomat „Sajnálom, de már szavaztál!”  kísérőszöveggel elutasította a gép. Ez a korrekten megalapozott technikai háttér biztosítja a szavazás tisztaságát. (Mint ismeretes, tavaly már megpróbálták egy kis machinációval  kívülről befolyásolni az eredményt.) Aztán megnéztem a voksolás állását, no eddig tartott az örömöm. A szavazatszámláló jelenlegi állása ugyanis mindösszesen 589 szavazat! 

589. Szomorú dolog ez, ha arra gondolok, hogy Magyarországon jelenleg hány „halas” ember van. Suszter maradjon a kaptafánál alapon a halas emberek közül én most csak a horgászokra fókuszálok. De sokszor  sokan hivatkoznak arra, hogy csak a  MOHOSZ-ban több mint 350.000 horgász van. No meg akik máshol vannak.. Ha csak minden századik pecás voksolna, az is már több mint 3.000! Persze ne varjunk mindent mi is a horgászok nyakába. Döntő többségük nem is hallott erről a „szavazásdiról”. Igaz, ezért részben szintén horgászok, kisebb, nagyobb beosztású horgászvezetők is felelősek a tájékoztatási csatornák eldugulása miatt. Ugyanakkor azt se kell elhallgatnunk, hogy a pecások bizonyos aránya akkor se szavazna, ha tudna róla. Mert nekik csak a megehető és uram bocsá’ a valami másra (leginkább persze pénzre) átváltható hal a fontos. Szomorú képet mutat be  az egyik országos horgászújság legutóbbi száma az apró sügéreket nem vissza, hanem  - mivel úgymond kártékonyak -  a hátuk mögé dobáló horgászokról.  (Sajnos jogilag őket is horgásznak kell tekinteni.) 

Miért  jó a minél több szavazat?  Nyilvánvaló, hogy nagyobb merítésnél biztosabb az eredmény.  De az  is nagyban feltételezhető, hogy aki szavaz, az legalább egy kicsit utánanéz, hogy mire- kire kérik a voksát. Tanulni, ismereteinket gyarapítani sohasem késő. Ez az utánanézés  egyébként nem igényel túlzott erőfeszítést, elég hozzá elolvasni a Haltani Társaság igen alapos ismertetőjét, ami természetesen megtalálható a virtuális szavazólapon. Egyébként a  horgászok „halas” ismereteiben fellelhető fehér foltok meglétére ékes példa az ez évben bevezetett új balatoni horgászrend.  Sok, sajnos igen sok - egyébként horgászvizsgával, esetenként évtizedes gyakorlattal rendelkező – horgász nem értette, nem hitte el, vitatta, hogy a ragadozó halak fogásának időszakos tilalma bizony- bizony vonatkozik a sügérre és  a gardára is…. 

Morfondirozásomat ideje befejezni, ilyen sokat nem szokás írni mert a neten ennyit úgyse olvasnak el.. 

Magunk részéről fontosnak tartjuk az eldugult vagy szűk keresztmetszetű infó csatornák további tisztítását/tágítását. Szerkesztőségünk továbbra is agitál a szavazások mellet. Ezt a kérdést a gyermek klubjainkban foglalkozások keretében külön is feldolgozzuk. A szavazás megkönnyítésére a mellékelt képet  év  végéig linkként honlapunk címlapjára kitesszük. Rákattintással máris a szavazógép oldalán vagyunk.
 

Kedves Horgásztárs! 

Szerinted melyik legyen jövő évben az Év Hala? A nagy szemű de apró Kurta baing (Leucaspius delineatu)? Vagy a téli hideg vizek szakálas lakója, a Menyhal vagy más néven Kutyahal (Lota lota)? Netán a Duna szüzecskéje, a  Leánykoncér (Rutilus pigus virgo)?

Oszd meg véleményedet mindenkivel. Kattints a képre és add le szavazatodat az Év Halára.

Köszönjük.

"Köszönöm a lehetőséget, és remélem jövőre is megrendezik a tábort, én szívesen mennék." - záró mondattal fejezte be  a szerkesztőségünknek küldött tábori beszámolóját Hegedüs Mátyás

Tisztelt Szerkesztőség!
 

- Vasárnap délután érkeztünk meg a tábor területére, a Sukorói evezőspályára. A bepakolás után a szüleink nehezen hagytak ott  minket, nagyon "fapadosnak"  tartották a körülményeket. Hat órakor a táborvezetők ismertették a tábor várható eseményeit. Vacsora után még lementünk a tópartra, hogy lássuk, hol fogunk majd horgászni.

- Másnap a korai kelés nagyon nehéz volt, de a reggeliről senki nem késett le. Reggeli után a táborvezetők barkács bemutatót tartottak, amit érdemes lett volna megnézni, de sokan inkább horgászni mentek. A nagy meleg miatt azonban csak nagyon nehezen lehetett a keszegeket megfogni, ez így volt egész héten. Délután volt a barkács forduló. A clinch csomó, a páternoszter fül, a zsinórösszekötő csomó, a lapkás és füles horog kötése a többségnek nem okozott gondot. Később a horgászaté volt a főszerep, a balinok nagyon aktívak voltak, volt aki fogott is belőlük.

- Kedden még nem voltunk hozzászokva a korai keléshez, nehezen ébredtünk. Reggeli után hajókirándulásra mentünk, meglátogattuk a pákozdi arborétumot, az 1848-as emlékművet és a halászati múzeumot. Délután a szellemi vetélkedő első fordulóját tartottuk meg. Aki ismerte a méretkorlátozásokat és a tilalmi időket, azoknak ez nem okozhatott gondot. Délután kaptunk etetőanyagot, csontit, és elmentünk horgászboltba, hogy mindenki felkészülhessen a másnapi halfogó versenyre.

- Szerdán délelőtt két előadást is láthattunk, Hunyadi Adrienn hidro-meteorológus és Lőrincz Dénes "Dínó" ismert versenyhorgász előadását. Mindkettő nagyon hasznos volt, sokat lehetett tanulni belőlük. Délután már a halfogó verseny volt. Sajnos a halak (még a küszök is) nagyon gyengén ettek, nehéz volt őket megfogni.

- Másnap is ez volt a helyzet, de volt aki így is két kilón felül fogott. Délután a célba dobás fordulóra gyakoroltunk. A serdülők 8-10-12 méterről, az ifik 10-12-14 méterről dobhattak. A verseny után műlegyezésből láthattunk bemutatót.

- Péntekre már csak a szellemi és a célba dobás második fordulója volt hátra. A célba dobás volt délelőtt, mindenkinek jobban ment mint tegnap, de voltak akik kiemelkedtek a többiek közül. A szellemi forduló sokaknak könnyűnek tűnt,de több becsapós kérdés is volt.

- Szombaton már csak az összepakolás és az eredményhirdetés volt hátra. Mindenki nagyon jól érezte magát a tábor alatt...

                                                              Hegedüs Mátyás

34.OIHT csoportkép

Steveolson négy képet küldött be,  2011. július 12.én találkozott ezekkel a törpékkel B.Fűzfő és B.Kenese között.

Íme egy újabb törpe fogásról szóló fényképes hír Zsolttól.

Tisztelt Szerkesztőség!
 

Szeretném megerősíteni a törpeharcsa foghatóságáról szóló hírt, mivel én is fogtam egyet süllőzés közben, még tavaly szeptemberben Balatonfűzfő közelében, küsszel csalizva. Igazolásként mellékelem a fényképet. Tény, hogy hasonló fogásról azóta  nem hallottam.

                                                      Üdvözlettel: Pesti Zsolt,  Veszprém

"Egy mondatos szomorú hír" cimen írtunk a közelmúltban egy budatavai törpeharcsa fogásról és egyben felvetettük, hogy szívesen helyt adunk ez ügyben olvasói véleményeknek is. E témában érkezett szerkesztőségünkhöz Kovács Dániel levele. Ezt a véleményt nagy örömmel tesszük közzé, hiszen a sorok közül okosan süt ki a Balaton, a horgászat szeretete. A levélben a törpe mellett szó esik a busáról is, ami persze nem baj, mert ez a hal a másik gondja - a sok közül - a Balatont járó vizi embereknek, legyen az horgász vagy halász.

Tisztelt Szerkesztőség!

Bizony szomorúan mondom, hogy nem lepett meg a weblapon közzétett hír a törpeharcsa fogásról. Kisgyermek korom óta horgászom a Balatonban és a környező csatornákban. Tapasztalatom szerint 5-10 évvel ezelőtt szinte kizárólag csak ezekben a környező csatornákban találkoztunk velük, és fogtuk is őket szép számmal, de az öreg Tóban nem, vagy csak nagyon keveset. Viszont az utóbbi években már azt tapasztaltuk, hogy leginkább sülözés, -kősüllőzés közben egyre gyakoribb vendég, sokszor kellemetlenséget okozva a torkosságával, mert nem hagy időt a nemes halaknak a halszelet megtalálására. Mindezek mellett nem gondolom, hogy a helyzet - egyelőre!! - olyan vészes lenne, de azt mindenképpen, hogy mindannyiunk felelőssége, hogy számukat csökkentsük, kordában tartsuk. Húsa kiváló, szálkái a gerincén kívül nincsenek, szóval a konyhában is igen hasznos és finom eledelnek bizonyul. Sporthorgászként és természetbarátként ezt igen nehéz leírnom, de mindegyikünk érdeke és felelőssége, hogy a megfogott példányokat ne engedjük vissza, mert így más, nálánál sokkal fontosabb, értékesebb, nemesebb halak ivadékait fogja majd negyedelni, amely a Balaton ősállományának megingásához és fogyásához vezethet! De legalább ilyen - de véleményem szerint még sokkal nagyobb!! - odafigyeléssel kell kezelnünk a Balaton nemes halait, figyelvén, hogy a lehetö legkevesebb sérülést okozva, a lehetö leghamarabb visszakerüljenek a vízbe azok az egyedek, amelyeket nem kívánunk hazavinni. És tudom, hogy nem ez a legmegfelelőbb fórum, de azt is igencsak át kellene szerintem gondolni a horgásztársadalomnak, hogy mikor, milyen halat visz haza vagy enged el, gondolván arra, hogy valóban szükségünk van-e arra a halra vagy jobban tesszük, ha visszaadjuk nekik az életet! Legtöbbször sokkal szebb élmény átélni, hogy az éltető vízbe visszahelyezvén boldogan, a szemünkbe fröcskölve elúszik ez a gyönyörű teremtmény!!

Még egy mondat kiegészítésként. Tudom, hogy részben ez egy másik téma már, de kikívánkozik belőlem, hogy megemlítsem a hasonlóan elszaporodó busák kérdését. A busák sokasodása plankton evőként ugyan nem az ivadékokat fenyegeti, hanem a jelenlegi kiváló vízminőség jelentős megromlását, amelyet azt hiszem nem kell ecsetelnem, hogy micsoda csapás lenne! A busa esetében nehéz a helyzet, mert horoggal igen kis esélyünk van a megfogásukra, de ha mégis sikerülne, semmiképpen se engedjük vissza, nem egy csodás tó tönkremeneteléről tudunk a busák miatt, szóval felvenni a harcot ellenük is létszükség!

Remélem, hogy közös erővel, együttműködéssel jelentős eredményeket érhetünk el, és további sok szép horgász- és egyéb élményt élvezhetünk még ezen csodálatos tó által!
 

További jó munkát, sok szép horgászkalandot kívánok mindnyájuknak!

                                                                 Üdvözlettel: Kovács Dániel