Hajnali négykor jelez a telefonod! Csipás szemekkel nézegeted, hogy mi a fene van, amikor öntudatodra ébredsz, horgászni mész ma reggel!

Új év van, jaj de szívesen kezdeném az évet egy „rendes” blog írásával. Annál is inkább, mert már bepakoltam a kocsiba a csónak összes kellékeit, evezőket, macskákat, láncokat, stb., hiszen januári tavasz van, plusz 10 fok körül, én meg elhatároztam, hogy újra vízre bocsátom a csónakot, és délután megyek süllőzni. Ha még ráadásul sikerül is fognom valamit, még színesebb lehetne ez a blog, mert elmesélném a fogás történetét a legapróbb részletekig, még fotót is mellékelnék hozzá. De mégsem. Mert szinte rutinszerűen belenéztem a Balatoni Halgazdálkodási Nonprofit Zrt. honlapjába és mit látok? Először is azt, hogy a nyomda ördöge – ki más? – elrontotta az idelyi (sic!) fogási naplót. Vajon a honlap „szerkesztőlyének” ki adott az általános iskolában kettest „hejesírásra”? Csak nem a nyomda ördöge?

De ez még semmi. Ezért nem dohognék, beérném egy csöndes mosollyal (és nem mosojjal). Azt is látom a honlapon Heti Halászati terv alatt, hogy „ebben az évben még nincs halászat”. Aztán – mit ad Isten – kinézek az ablakon. Mert – mit ad Isten – az ablakomból a fél Balatont látni. És ott mit látok? Két gyönyörűséges halászhajót, amelyek még órákig húzzák előttem – Szigliget és Györök között – a vizet. Vajon mit csinálnak, ha „ebben az évben még nincs halászat”?

A December hó az utolsó! Nincs több horgászat az adott esztendőben, hiszen 31.-én vége az évnek. Ki kellett, hogy használjam épp ezért az összes lehetőséget, amit e hónap rejtegetett.

Nem sok és főleg nem nagy halakat adott idén ez a hónap, de talán azért is, mert sok időm nem volt horgászni, új helyeket már nem volt időm felderíteni, de azért akadt egy-két fogásom, így is, rengeteg negatívummal tarkítva!

November hónap ismételten egy mehívásos csonakos pergetéssel indult. A víz már letisztult, a hínár nagyrésze eltünt a vízből. Ködös reggel volt, ami igen jó horgászetot ígért. Abban reménykedtünk, hogy a köd felszáltával beindulnak majd a csukák is. A remény csak részben teljesedett be, mindkettőnknek egy-egy csukát sikerült fogni. Nekem piros négyes meppsre, Balázsnak Ottobácsi kanalára jött meg a kapás. Ezen kivűl meriasztottunk még egy csukát a csónakkal, és a piros meppset kikövette egy szebb példány, de a csónaktól nem messze megállt, és megfordult. Balinoknak nem volt se híre se, hamva, ahogy a kövesek sem voltak már nyári tanyájukon. Sajnos mire úgy döntöttünk, hogy sügérezünk egyet, addigra azok is eltüntek a reggeli leshelyükről.

Az óktóber hónap egy meghívásos csónakos horgászattal indult, ahol a három óra alatt meghívó és meghívott egyaránt fogott néhány sügéret, egy-egy, csukát és balint is. Annyiban voltam kissé udvariatlan, hogy mindegyik fajtából nekem sikerült a nagyobbat megfognom, viszont meghívómnak több sügér akadt a jighorog végére!

Az idei ősz, kicsit másképpen indult, mint az előző évben. A nyár nagyon aszályos volt, ez sajnos a Balatont is érintette, így a megszokott csukázó helyemen igen kevés kapást tudtam csak összehozni, azok sem voltak éppen kapitális egyedek. Az alacsony vízszintben van azért némi meggondolatlanság is a vízkezelő részéről, de ez nem az a „fórum”, ahol erről kellene vitatkoznunk.

Nem hinném, hogy nagyot tévednék, amikor arra gondolok, hogy sok balatoni horgásztársam – ha olvasta az új balatoni horgászrendet – most ugyanarra gondol, mint én.

Fagyos novemberi reggel, de még a metsző hideg se tudja kedvünket elvenni a tervezett horgászattól, így kissé dideregve bár de útnak indulunk. A cél Siófok-Kiliti, Hidegvölgyi Horgásztó. Az út egyszerűnek tűnik, egy darabig táblák jelzik a tó hollétét, majd a földútra rátérés után jön a riadalom, hová is megyünk? Már jó ideje autókázunk, de víznek szinte nyoma sincs, eltekintve egy távolban felsejlő híd bíztató látványától. A bibi csak az, hogy az út nagyon nem arra visz.

Kellemetlen, késő őszi, ködös időben ballagok a tó felé, bámulom a természet szépségeit.             
A fák ágai, mint megannyi csontkéz nyúlnak ki a köd sűrűjéből.

Tisztelt Olvasó!

Sokat gondolkodtam, hogy megírjam e ezt a bejegyzést, mint, ahogy azon is: Mi legyen a címe? Végül a bejegyzés megírása mellett döntöttem, hiszen azért hoztam létre az önálló blogot, hogy bármit leírhassak ami a fejemben kavarog. Címként először a következők fordultak meg a fejemben: